Hagyományőrzés

Helyi szokásaink

Lagzi Újhartyánban a 20. Század utolsó éveiben

(Belső használatra és az utókornak)

Leírom gondolataimat, ismereteimet, hogy hogyan is tartanak lakodalmat Újhartyánban a kilencvenes években. A hagyomány a készítős lagzi. Ez azt jelenti, hogy a kb. 300-350 fős vendégseregnek a rokonság készíti el az ennivalót a lagzira egy fogadott szakácsnő irányításával. Hartyánban a lagzit minden esetben szombaton tartják, ellentétben a század eleji szokással, amikor a hét első három napja közül tartották valamelyik napon. A meghívóban az örömszülők déli 12 órára hívják a vendégeket, szinte minden esetben a helyi Kultúrházba. Mostanában többször tartanak lakodalmakat vendéglőkben. Az egyik hely a Tamás vendéglő, de nem ritka, hogy Hernádon tartják a Szluka féle vendéglőben. Ebben az esetben nem „készítős” a lagzi, hanem az étterem konyhája az, amelyik ellátja élelemmel a vendégeket.

De hogy visszatérjek a készítésre. Már a lakodalom hetének hétfőjétől megkezdődik a munka. A menyasszony és vőlegény szülei összehordják a készítéshez szükséges edényeket, üstöket és minden olyan dolgot, amire szükség lesz a készítés hetében. Szerdán levágják a disznókat, hurkát, kolbászt készít a húsokat, pedig előkészítik szombatra. Egy átlagos hartyáni lagzinál akár negyven-hatvan fő lehet a készítésnél. Ennyi népnek enni is kell adni három-négy napon keresztül. Ezért készítik a hurkát, kolbászt. Csütörtöktől azután a lakodalmas rokonság elkezdi hordani a „sengázst”, a tyúkot, csirkét, tojást, vajat, ami végül is az alapja a szombati evészetnek. Szokás a készítés ideje alatt, hogy azok a rokonok, ahonnan a férj is, feleség is egész nap a készítésnél dolgozik, estére csomagot kap: húst, süteményt, hiszen nem tudott főzni az asszony otthon. De csomagot kap más is. Például a pap, vagy a házasságkötő, aki összeadja az ifjú párt, az orvos, a násznagyok (a házasulandók keresztszülei), a gyógyszerész a kántor. A készítés ideje alatt ebédet visznek azokba a boltokba, ahonnan vásárolnak.(Persze ennek is megvan a maga értelme, ha bontatlan áru marad a lagzi után, el lehet az még adni…….) Ennyit a készítésről röviden. Egyébként a készítési szokások egy külön fejezetet érdemelnek, amit riporttal lehetne élethűen megírni. Nyilatkoztatni azokat a középkorú asszonyokat, akik sok lakodalmi készítésen vettek már részt. Visszatérek tehát az esküvő napjára. Az örömszülőknek illik déli 12 órára megjelenni. A zenekar kivonul az udvarra és eljátszik egy marsot ( indulót ). Ez jelzés a falu felé, hogy ma valahol lagzi van, és hogy megkezdődött. Azután 12 és 14 óra között megérkezik a vendégek zöme, akiket az örömszülők puszival fogadnak, a pincérek pedig pálinkával kínálják őket. Délután 2 óra körül van az ebéd. Általában vagy inkább mindig: májgombóc leves, pörkölt és sült hús. Ez a déli menü. A délután folyamán megtörténik az esküvői ceremónia. Ebéd után a násznép felkerekedik, és zenekari kísérettel elmegy a vőlegényes házhoz. Ott a menyasszonyvezető kikéri a vőlegényt, búcsúztatót mond. Azután a menyasszonyos házhoz vonulnak. Innen pedig a házasságkötő terembe, majd a templomba. A templomi esküvő után visszavonul a nép a lagzi színhelyére. A hartyáni vendégek legtöbbször már útközben kiállnak a lagzis menetből, és haza indulnak. Otthon átöltöznek és csak egy- két óra múlva, a vacsora kezdetére jönnek vissza a lagziba. Az ifjú párt mikor a lagzisházhoz érkezik a délutáni menetből a szakácsnő várja az ajtóban. Megkínálja őket zsíroskenyérrel és egy pohár vízzel. A vacsora általában este 7 óra körül kezdődik. Az esti menü húsleves, paradicsomszósz főtt csirkehússal, gombás húsos tál rizzsel, majd a sültek, rántott sertés szelet, rántott csirke húsok krumplival. Végül a sütemények, torta. Kávékínálással fejeződik be a vacsora ceremóniája. Közben még a násznép a vacsoraidőt tölti, a szakácsnő körbe tányérozza a vendégeket. Általában egy a családban közel álló férfi vezeti be őt oda a menyasszonyhoz, elmondja hogy a nagy sütés-főzés közben egy nagy baj is esett, a szakácsnőnek megégett a keze. Jó lenne, ha mindenki a lehetősége szerint támogatná, mert kell a pénz a gyógyszerre. A szakácsnő ezután egy tállal körbe jár, a vendégek pedig általában felnőtt személyenként 100 Ft-al támogatják. Így akár 20-30 ezer Ft is összegyűlik, ez a szakácsnő heti munkadíja. A szakácsnő után nemsokára következik a zenekar. Minden személynek aki kéri eljátsza a kedvenc nótáját, legalábbis egy rövid részt belőle. Ez általában el is tart a vacsora végéig. Általában 21 órakor vége is van vacsorának, a készítős rokonság kipakolja az asztalokat, padokat, kisöpörnek és kezdődik a tánc. A tánc tehát elkezdődik és kb. éjjel 2 óráig folyamatosan mulat a nép. A zenekar másfél órát játszik egyhúzomban negyedórás szüneteket tartva. Éjjel 11 óra tájban maskarák szoktak jönni. Olyankor a zenekar csak gyors számokat játszik, hogy a maskarák jól kitudják forgatni a menyasszonyt, a vőlegényt, a közeli rokonságot. Szoktak magukkal hozni ételhordót, olyankor ezt a készítős asszonyok megpakolják nekik.

Hartyáni szokás szerint az éjszakai mulatozás idején a zenekar először keringővel kezd, eljátszik a sváb szokások szerint egy hopszot is (polkát) Lassan növekedik a nóták sebessége. Később aztán jöhetnek a foxok, cigánynóták, gyorspolkák is. Ha a vendégek nehezen melegednek bele a mulatásba a zenekar többször visszatér a keringőhöz, az olyan közönségcsalogató táncokhoz. És amikor legtöbben táncolnak, akkor lehet indítani a mulattatást. Éjjel 2-3 óra között – aztán még az éjjeli vacsora előtt- menyecsketánc van.

A menyasszony és a vőlegény haza megy átöltözni, a lány általában piros menyecskeruhát ölt, ez olyan magyaros jellegű. Többször még pártát is köt a hajába. A vőlegény valami világosabb nadrágot és piros inget vesz föl. Mostanában többen hoztak a kölcsönzőkből magyar lány és fiú-, de hoztak sváb pár jelmezt is, és az volt a menyecske ruha. A menyecsketánc a következőképpen zajlik. Amikor az ifjú pár – az előbb említett módon átöltözve – megjelenik a terem ajtajában, a zenekar marsot játszik, erre ők bevonulnak a terem közepére. A vendégek körbe táncolják, körbe marsolják őket. Majd egy csárdás egyveleg következik, a dalok sorrendje:

1 – Jaj de csinos menyecske lett ebből a lányból

2 – Asszony asszony az akarok lenni

3 – jegenyefán fészket rak a

A csárdást az ifjú pár együtt kezdi táncolni, majd hamarosan lekérik a fiút a lányok, asszonyok, a menyasszonyt (menyecskét) pedig a férfiak. Közben a rokonságból egy férfi elmegy hoz egy seprűt, és körbe söpri a menyasszonyt közben, megpróbál a fenekére ütni a seprűvel. Ez a férfi a seprűt úgy fogja, mintha lovagolna rajta, játékosan, tréfásan. Az éjszaka folyamán van még több féle játék, ami a hangulatot fokozza. Az egyik: behoznak egy fűrészbakot és egy akácfát. A zenekar máris kezdi a „Fűrészelni jaj de jó..” kezdetű szvinges nótát, az ifjú pár pedig ütemre elkezdi a fát fűrészelni. A barátok, a vőlegény barátai persze nem hagyják, hogy egykönnyen el tudják a fát fűrészelni, ezért szódavízzel locsolják a fát és a fűrészt. Természetesen a fa megdagad és még nehezebb lesz elfűrészelni, de a bohéman kötözködő fiataloknak ez is a céljuk. Sokszor 10-15 percig is eltart az a játék. Újabban még egy játék divatba jött: a vőlegényt – szintén barátai- felállítják egy székre, a menyasszony kezébe pedig egy tyúktojást adnak, arra invitálják a menyecskét, hogy a tojást a vőlegény egyik nadrágszárán belül vezesse fölfelé, majd a másik száron pedig le. Ebben a pikantéria akkor domborodik ki, mikor a menyasszony keze (és a tojás) a vőlegény lágyéka, erogén zónája körül jár éppen. Ide is van a zenekarnak nótája, mégpedig a „Haragszom a töködre…”kezdetű. Néha olyat is csinálnak, hogy a menyasszonyt taligába ültetik és a vőlegény körbetolja a tánctermen. Vagy amikor a menyasszonynak behoznak egy hatalmas tököt és arra neki rá kell ülnie, a közönség ritmusra tapsol, a zenekar itt is a „Haragszom a töködre…” nótát játssza. Az is szokás még az éjszaka folyamán, hogy az ifjú pár barátai, fiúk-lányok ajándékot hoznak be. Ez többnyire egy hatalmas papírdobozból áll. Ilyenkor a zene a mulatás megáll, mindenki a fiatalokra figyel. Nekik ki kell bontani az ajándékot. Ez közben úgy van csomagolva, hogy a nagy dobozban van egy kisebb doboz, abban egy még kisebb doboz és így tovább. Ezek a dobozok rengeteg újságpapírba vannak becsomagolva. Lassan eljutnak a bontogatás végére, a végén valami apró, kis humoros ajándék kerül elő, de lehet éppen gúnyos is. Pl.: sárgarépa két krumplival, a férfiasság jelképét tükrözve, vagy női fehérnemű stb.

Éjszaka, mikor a menyecsketánc megtörtént, kb. 2- fél 3 körül még egy kicsit táncol a nép, aztán a rokonság kezdi bepakolni az asztalokat, padokat vagy székeket, mert kezdődik az „éjszakai vacsora”. Itt a menü legtöbbször vadas, pacal, virsli, gyümölcsbefőtt. Mindháromból tesznek ki minden asztalra, és ahogy fogyni kezd, úgy pótolják. A férfiak általában szeretik a pacalt, ők azzal kezdik a vacsorát. A nők először inkább a vadasból szednek. A virslit inkább olyanok választják, akik vagy nem szeretik a másik kettőt, vagy nehéznek érzik már éjszaka. Az éjszakai vacsora bő fél órát is megtart. Aztán ahogy vége van a helyi családok zöme elindul hazafelé. Összeszedik ruháikat, csoportosulnak a családtagok a szemükkel az ifjú párt keresik. A család férfi tagja, ha a fiú már nagyobb, 17-18 éves akkor ő is a zenekarnak pénzt ad (ezzel jutalmazza fáradozását) majd a zakó belső zsebéből előveszik a borítékban előkészített nászajándékot (ez mostanában családonként kb. 10. 000 Ft) és sok boldogságot kívánva átadja az ifjú párnak, konkrétan a vőlegény kezébe. Ilyenkor meg is csókolják egymást. A menyasszony hamarosan fogja a borítékot és átadja valamelyik nagymamának, aki diszkréten ott ül valahol a közelben, és retiküljébe gyűjti, őrzi, vigyázza a gyülekező borítékokat. A lagzis vendégek hajnal 4 órától 6 óráig lassan hazamennek, közben család férfi tagja, aki a zenekarnak pénzt adott, egyben rendel egy marsot is. Ezt a zenekar eljátsza, a család pedig az ifjú párral eljárja. Ha nincs éppen hazainduló család, akkor pedig folytatódhat a mulatozás, de már nem olyan heves tempóban, mint este 10 – hajnal 2 –ig. Reggel 6 órára már csak azok a vendégek maradnak a lagziban, akik várhatóan hazafogják kísérni az ifjú párt. A hazakísérésre a zenekar és az ott maradt vendégek részére a vőlegény vagy az örömapa adja meg a jelt, az engedélyt. Ez többször is vitát vált ki, ha nem mindenki gondolja egyformán. Lassanként azért közös mezőre jutnak és elindul a menet. Ilyenkor a zenekar indulóba kezd. Általában akkor az örömszülői házhoz történik a hazakísérés, ahol a fiatalok lakni fognak, de nem mindig így van. A hazakísérők létszáma olyan 40-50 fő körül mozog. Lassan haladnak csak előre. Itt már minden nótát külön megfizetnek a zenekar. Sokszor 1-1, 5 km-re két óra alatt ér oda a társaság. A szülői háznál az örömapa hoz valami ennivalót, mert addigra a férfiak zöme megéhezik. Persze a hazakísérésnél útközben van bőven italfogyasztás is, ezért jó megérkezésnél harapni valamit. A rokonság legközelebbi része nem vesz részt a hazakísérésben, ők azok, akik pakolni kezdik a megmaradt ételt, italt, az asztalokat a lagzi teremben. Kezdik haza fuvarozni a kaját. Így mire a menet odaér, van még étel, ital. Hazakísérésnél is az utcán ők pótolják, ha valamelyik ital elfogyna. Nem szóltam még arról, hogy a család közeli rokonsága, aki az éjszaka folyamán a konyhában segédkezik, kis süteményes csomagokat készít. Ezeket kosarakba rakják és hajnalban, mikor a vendégek indulnak haza, az örömszülők minden családnak adnak egy süteményes csomagot.

Lauter Antal

 

 

Újhartyánról indult…

Beszélgetés Mislivecz Pállal

A hartyáni idősebb generáció Mislovic (Mislovec) Pali-ként említi, mikor szó kerül róla. Valójában Mislivecz Pál és Kanadában él. Az utóbbi években három-négyévente felkeresi Újhartyánt, ilyenkor meglátogatja régi barátait, végig sétál a falu utcáin, emlékezik a régi családokra, régi házakra… Legtöbb időt egyik öreg barátja, Hümpfner Jani bácsi házában tölti.

Legutóbb 2000 év tavaszán járt itt, vele beszélgettem életútjáról a Kultúrházban.

Honnan származik Pali bácsi? Hogyan került Újhartyánra?

1925-ben jöttünk le Szlovákiából, Késmárkon születtem. Pozsonyban is laktunk, ott jártam iskolába. Abban az időben apám nagyon nehezen kapott munkát – házakat épített – és eljöttünk Újhartyánba. Itt volt egy távoli rokon család, a Wachsmannék.

Hány éves volt mikor ide költöztek?

Akkor 11 éves voltam, itt is jártam iskolába. A magyar nyelvet akartam megtanulni, de csak németül beszéltek. Az én anyanyelvem is német volt.

Az iskola után elmentem a gyárba inasnak. Vézna gyerek voltam. Az apám azt mondta: te a kőműves szakmában gyenge vagy és kicsi. Kitanultam hát kereskedőnek, de az nem volt jól fizető szakma. Később visszajöttem apámhoz dolgozni. Elvégeztem ezt a szakmát is.

Emlékezik olyan épületre, amit maguk építettek itt Hartyánban?

Építettünk itt az Újtelepen, hartyáni lakosok házait építettük. Építettünk a papnak is. Ott egy kis bajba jöttünk, mert édesapám adott egy árajánlatot, erre a plébános azt mondta, hogy drága és hogy egy másik vállalkozóhoz megy. Az elkezdte a munkát, de nemsokára abbahagyta és elpucolt…Jött a pap vissza hozzánk, hogy mit csináljon. Az apám azt mondta neki: nézze plébános úr, maga még a rajzokat sem fizette meg nekem. Jó, hát azt a Liebner családnak kellene fizetni, mert ők a templom kegyurai – mondta a plébános. Apám nevetett egyet: Nézze, a Liebner tönkre ment, már nincs aki fizessen. Végül megcsináltuk a munkát.

Mikor a Pali bácsi idekerült Hartyánra még a faluban németül beszéltek?

Hogyne, sokan, az öregek még németül beszéltek. A barátaim szülei mind németül beszéltek.

Míg el nem jöttünk otthonról, mi is németül beszéltünk. Én megértettem a hartyáni svábokat. Ma is van sok dunamenti sváb család Kanadában, Torontóban. Ha találkozom velük, ma is így beszélünk. Feleségem is jól megérti őket, annak dacára, hogy ő berlini.

Kik voltak a gyerekkori barátai?

Iskolás barátok voltak a Fajth Pista, Kőnig András, Klötzl Tamás, aztán volt még egy Fajth gyerek, az is már meghalt.

Hol lakott a Pali bácsi, melyik házban, mikor Hartyánra költöztek?

Mikor idejöttünk Hartyánra, az első házunk a Telepóczki ház volt a Pekker Hanzi bácsi mellett, a Fő utcán. Ott laktunk először, később a Malom utcába költöztünk.

Úgy tudom, 1939-ig a faluban élt, a környéken dolgozott…

1936-ban bevonultam katonának Örkény Táborba a lovas huszárokhoz. Tizenhat hónapig voltam katona, akkor az apám reklamált, már öreg volt, alig tudott dolgozni. A katonaságnál is dolgoztam, építettem. Dolgoztam inárcsi szőlőbirtokosnak, építettünk Dabason, minden felé…többnyire négy emberrel.

Mikor kezdték a Nyilas pártot, én először egy jó barátommal elmentem oda, de nem tetszett ahogy beszéltek. Mondtam magamnak, ha ilyen emberek akarják az országot építeni, akkor ez nekem nem jó…

1939-ben összeszedelőzködtünk az öcsémmel és elhagytuk az országot.

A család többi tagja is itt élt Hartyánban?

Együtt laktunk, nővérem is, bátyám is. Mind ketten Pesten dolgoztak, csak én maradtam idehaza szüleimmel. Az öcsém szintén Pesten tanult cukrásznak, ott is dolgozott, de elvitték katonának. Neki se tetszett nagyon a helyzet, kapott nyolc nap szabadságot és haza jött. Akkor mentünk át a határon Ausztriába. Itt nehezen tudtam munkát kapni, mert akkor kezdték a háborús dolgokat építeni. Így aztán felmentem Németországba, repülőtér építésen dolgoztam. Itt meg be akartak húzni az SS-be…

Milyen állampolgárságú volt mikor kint dolgozott?

Még akkor magyar, de az SS-be be vittek volna. Oda, aki németül beszélt, azt mind bevitték. Először küldtek egy levelet, menjek Berlinbe vizsgálatra. Bementem. Az orrom alá toltak egy papírt, hogy írjam alá. …önként jelentkezik az SS-be…Mondom nekik, ezt én nem írom alá. Én már 1936-ban voltam katona Magyarországon. Később újra behívattak, akkor már aláírtam. Gondoltam: engem úgy sem kaptok el! Kis idő múlva megkaptam a német állampolgárságot. Közben megismertem a mostani feleségemet. Házasodni akartunk, de az apósom ellene volt, hogy külföldi vegye el a lányát.

Mit csinált a háború éveiben Németországban?

Megnősültem. Szerencsére kaptam katonai behívót a tengerészekhez. Azt mondta a feleségem: te örülsz, hogy behívót kaptál? Mondom neki: inkább ide vonulok be, mint az SS-be, mert ha engem azok elvisznek, én többet haza nem jövök.

Így tehát 1944 júniusától a háború végéig a tengerészeknél voltam katona. Úgyhogy amikor Németország kapitulált, éppen úton voltunk a hajókkal és nem jöttünk be Németországba, hanem dániai kikötőbe mentünk. Ott voltunk egy jó ideig, aztán lassan mindenki haza mehetett. Én mondtam a kapitány úrnak, a feleségem Lübek mellett van, oda szeretnék menni. Közben a feleségemnél várt a levél, az apám meghalt.

Közben mi történt otthon a családdal?

Szüleim Pápára költöztek a bátyámhoz, annak ott volt egy cukrász üzlete, ott vett házat. Édesapám ott halt meg.

Dániából én átmentem az apósomékhoz Berlinbe. Berlin mellett – úgy, mint Hartyán Budapesttől 40 km-re – az apósomnak tejüzeme volt, 48 fejőstehén, üszők. Mikor bementem a városba, ott a Városházára, a nő, aki ott ült, kérdezte: mit akarok én itt? Mondom: a feleségemet keresem. Te jó Isten, menjen innen, olyan rossz volt a helyzet, az oroszok miatt nem volt mit enni, éhezett mindenki, betegségek, tífusz. Szerencsére a feleségem még egészséges volt. Az oroszok az összes tehenet elvitték. Lassan rendeződtek a dolgok, újra kezdtem dolgozni, építkezésen.

Tudtak a németek munkabért fizetni a háború után?

Tudtak elég szépen, napi 16 órát dolgoztam, éjszaka is dolgoztunk. Közben én beadtam egy kérvényt, hogy kimennénk lakni Kanadába. A nővérem Ausztriából Angliába ment, ott dolgoztak, megismerkedett több osztrákkal meg magyarral, és ők is onnan Kanadába mentek. Dolgoztunk a berlini kiállításon, készen lettünk vele. Azt mondja nekem a tervező: maga mától kezdve nálam fog dolgozni. Mondtam neki: sajnálom, de meg vannak a papírok, megyek Kanadába. Ez volt 1952-ben. Ígért sok pénzt, de már a büszkeségem nem engedte, hogy visszacsináljam, amit elkezdtem, végre akartam hajtani. A családom ott maradt Berlinben, azokat nem engedték ki, amíg nincs egy garanciám Kanadából, hogy ott dolgozhatok.

És a felesége, az apósáék mit szóltak, hogy kimegy Kanadába?

A feleségem mindig rám hagyta, hogy mit csinálok. Láttam egy jó hirdetést az újságban és már is mentem. Ácsokat keresett egy nagy cég Torontóban, nagy kikötőt építettek, oda mentem. A munkafelvételi irodán kérdezte a menedzser, tudok-e angolul. Mondom: nem. Tudok-e olaszul, spanyolul, franciául? Mondom: nem. És németül? – kérdezte. Ja, mondom, az mehet. Én is német vagyok – válaszolta a menedzser. Hát miért nem ezzel kezdte – kérdeztem vissza. Hamarosan munkához láttam. Volt rengeteg munka.

Mi történt Kanadában, miután munkát kapott?

A nővérem a dunai sváboknál szerzett lakást Torontóban. Egy nagyon rendes családnál laktam. Abba kellet hagynom a munkát az építkezésen, mert mentem vissza Németországba a családomért. Azt mondta a főnököm a művezetőnek: mondd meg a Palinak, ha visszajön, nálam dolgozhat, mint pallér. De én soha többet nem mentem vissza ehhez a céghez, mert ott csupa olyan ember volt, aki nem tudott rendesen dolgozni. Mindig ittasak voltak, négy-ötfős csoportokban álltak és beszélgettek. Mondtam is többször a vezetőjüknek: hogy gondoljátok, hogy elkészítitek időre a munkát ilyen emberekkel. Azt mondta a főnökük: ez nem a mi gondunk, az állam fizeti. Hát, ha így gondoljátok…én nem voltam szokva az ilyesmihez.

Pali bácsi, meséljen még valamit a Hartyánon töltött gyerekkoráról!

Tizenegy éves voltam, mikor Hartyánra jöttünk lakni. Tizennégy évig laktam itt. Itt töltöttem el a fiatalságom legszebb éveit. Bálokba jártunk, szórakoztunk. Udvaroltam is. Ha Magyarországra jövök, itt érzem jól magam. Sajnos már nem sok öreg barátom él. Az Incler Sebi, a Hümpfner Jani barátom mindig szívesen fogad. A legtöbb, aki itt engem ismer, a barátaim unokái. Barátok voltak a Hentes Pista, Lauter Jani, Lauter Kati, Smitzpauli Pali, Kleineisel Józsi. Ezek voltak a régi barátaim, szép idők voltak. A testvéreim már nem kötődnek annyira Hartyánhoz, mint én. A Bözsi nővéremnek is van több hartyáni emléke. Ő is itt lakott egy darabig, aztán Pestről is kijárt. A Hümpfner Janit a nővérem tanította úszni, korcsolyázni. A kakucsi réten volt korcsolyapálya. A fürdő a pótharaszti halas tónál volt. Fürödtünk még a dabasi hídnál is. Kristály tiszta folyóvíz volt.

Csehországban eladtunk mindent és Hartyánra költöztünk. Édesapámnak ott nem maradt senki rokona, mind meghaltak. Édesanyám erdélyi szász volt. Ő németül beszélt. A szász nyelv olyan dialektus volt, amit mi nem értettünk. Ha valamit titokban akartak beszélni, a szász vagy a román nyelvet használták.

Pali bácsi, úgy tudom, nemsokára haza utazik Kanadába. Legközelebb mikor várhatjuk ismét Hartyánra?

Remélem két-három év múlva ismét jövök…

Akkor majd tovább folytatjuk a beszélgetést.

Szeretném én is, ha még három év múlva beszélgethetnénk, és itt Hartyánban…

Visszavárjuk erőben, egészségben. Jó utat kívánok.

Lauter Antal

( Pali bácsi többet nem jött vissza…végleg Kanadában pihent meg…)

L.A.

 

Beszélgetés özv. Surman Józsefnével

1998. augusztusában

(Özv. Surman Józsefné a feleségem nagyapjának, Aschenbrenner Sebestyénnek a nővére)

A beszélgetést kezdeményezte és lejegyezte: Lauter Antal

A beszélgetés első témája az útszéli keresztek.

Mit tud a Hernád felé vezető úton a Surman keresztről ?

... az a Surman Jakab bácsinak a tanyája volt, és kint az úton Hernád felé...az Iskola felé vezető úton...

Ki volt az a Surman Jakab bácsi ?

...hát a Surman Gyurinak az öregapja, (Surman Gyuri a Malom utcában, felesége a Lang Magdi)...ezeknek ott volt egy ötven holdas tanyája, és ott a saroknál, ott egy kicsit kanyarodott az út Hernád felé, ott állt a kereszt...

Azt a keresztet a Surman Jakab bácsi állíttatta, vagy már régebb is ott állt ?

...az már régebb is ott állt...a Kulák Marci (Surman Marci) tanyájánál is állt egy beton kereszt, azt az öreg Liebner állíttatta, úgy, mint a templomnál a keresztet,... a Liebner az sokat állíttatott...

És a Macskó Mátyás előtt (Kápolna utcai kereszt) ?

...ott ment a szőlőkbe az út, ott mentünk mindig az Urbánhoz (Urbán kápolnához)...oda mentünk mindig processzióval, a keresztnél leginkább meg is álltunk...és akkor le az Urbánhoz...az Urbán kápolnánál a litániát elimádkozta a pap, meg hát énekeltek...nagy processzió ment mindig, még az iskolás gyerekek is, mind sorban...a tanítók vezették őket...május 24-én, Urbán napkor...

Monori úti kereszt ?

...a Gyula bácsié volt az a föld, az a Zsellérföld, mert azt örökölte az apjától, az apja azt megvette a Hanzi bácsitól, azt a keresztet nem bántotta a Gyula bácsi, azt a Pesti keresztet...a föld később az övé lett, a Gyula bácsié...egy vagy két hold föld volt neki, nem is tudom mennyi...a Pestiék állították fel a keresztet...úgy, mint itt a dabasi úton, ez a mi földünk volt, ez Incler-föld volt, és ott állt a kereszt, oda mindig - ha ki is vágták a fákat - mindig ültettek fát apámék...mellette volt a Pesti Rézi néniék földje, akkor a miénk négy fertály volt, a kereszt az éppen a mi földünkön állt...soha nem volt úgy, hogy fa nélkül lett volna...

Hernád felé nem volt máshol kereszt ?

...ott nem volt, csak a Surman kereszt...a Mária kápolnánál mindig volt egy öreg asszony, akinél a kápolna kulcsa volt, akkor még be is dobtak egy pár fillért, de most nem lehet, mert feltörnék még tíz forintért is...de akkor egy pár forintot bedobtak és így vették az olajat, ...Tahtel-nak mondták, nem tudom magyarul hogy mondják...azt a pohárba betették, meggyújtották és akkor égett...valami gyertya féle volt..."Tahtl", úgy mondták...az olajat bele tették a pohárba, akkor azt a Tahtl-t beletették, meggyújtották és égett, amíg el nem égett...akkor szépen a Máriát is (Mária szobrot) felöltözték, szép ruhát varrtak is neki, szép terítő is volt...voltak olyan időszakok, hogy kimentünk a Mária kápolnához, akkor mindenki bement, az oltárra egy pár forintot odatett...ebből tartotta fönn magát az öregasszony...aki gondozta a kápolnát...akkoriban az gondozva volt, a kertet is körül kapálta...virágot is vitt oda...most tönkre tesznek mindent...

Annak idején egész ünnep volt ott a szőlősorban, mikor mentünk az Urbán kápolnához...a Schenk Miska anyja, azé volt az utolsó ház...az mindig úgy meg volt meszelve...olyan szép tiszta volt mindig az a ház...akkor már sütötték a fánkot, úgy szagoltak a fánkok, mint a fene...ott, abban az utcában, a lakásokban akik otthon voltak, azok fánkot sütöttek, hogy mire visszajönnek a népjeik, addig legyen ebéd is...

Az Urbán hegyre csak a gazda családok mentek ki ?

...nem, oda mindeni kiment...még a tanyákról is jöttek be processzióval, nem csak akkor, még búzaszenteléskor is, akkor is bejöttek a tanyákról sokan...

Búzaszentelés mikor volt ?

Márk napkor, áprilisban...Szent György nap utáni nap...három nap mentünk ki, de mindig másik kereszthez, ahol a vetések voltak, a dabasi kereszthez, a kakucsi kereszthez...áldozó csütörtök előtti napok, azok voltak a keresztjáró napok...azt nem tudják a mostani fiatalok elképzelni, hogy akkor mennyi nép ment ki...így processzióval...Pünkösdkor csak a templomban volt ünnep...Pünkösd vasárnap a templomban, hétfőn meg mentünk táncolni a kocsmába, akkor volt a bál, Pünkösd hétfőn...

Melyik ünnepkor mentek a zenekarok is ?

Az Urbán hegyhez még inkább, de a búzaszentelésre nem...a báloknak régen megvoltak a rendes napjai, nem úgy, mint most...régen úgy volt, hogy Fehér vasárnap az tánc volt, Pünkösd hétfő tánc volt, nyáron volt Aratóbál, Anna napkor...minden kocsmában, akkor megvolt, aki hova tartozott, három zenekar volt, utána már nemigen volt bál, esetleg Búcsúkor... míg a Józsi bácsink volt a bíró, (Fajth József bíró volt a riportalany nagybácsija, fénykép van róla az Újhartyáni Képeskönyvben) mindig decemberben volt a búcsú, akkor mindig bál volt és tánc, azután eltörölték...azután lett Vendel napkor...

Nem azért tették át a búcsút októberre, mert decemberben nagyon hidegek voltak ?

Nem, nem a hidegek miatt, a tánc végett, mert akkor már Advent volt, a decemberi búcsúkor, nem akarták, hogy Adventban táncoljanak...akkor a Mátyás bácsi (a Hentes Pista apja) az volt a templom-gondnok, meg a Józsi bácsi volt a bíró,(Fajth Józsi bácsi) a Lőrincnek az apja, a Nagyszemű Pisti feleségének a nagyapja, akkor azt úgy megbeszélték, hogy ne decemberben legyen a búcsú, hanem Vendel napkor októberben...akkor nem úgy volt, hogy ráütök a hasamra és megyek esküdni, a Kanonok úr azt nem engedte, sőt ha úgy esett talán, a böjtbe, akkor a zenekar nem mehetett a templomhoz, a zenekar távolabb megállt és abba hagyta a marsot, akkor talán megeskette...a karácsonyi ünnepek után újra kezdődtek a bálok...akkor az esküvők sem voltak ilyen nagy melegben, mint most...ősszel, meg télen...

Régen hét közben is voltak esküvők ?

Régen hétfő, kedd, szerda, azok voltak az esküvő napok, szombaton nemigen volt esküvő, már azért sem, mert akkor vasárnap szól a zene...a Kanonok úrnak az nem tetszett...akkor mindig azt mondták, hogy a szombat már nem nap...németül mondták: Montag, Dinstag, az nap, Tag=nap, Mittwoch, a szerda az nem Tag, nem nap...a mi lagzink is hétfői napon volt...hárman voltunk barátnők, komasszonyom a Boris néni, meg a Heli Rozi, a Svaldi Gyuriék meg mink...azok esküdtek hétfőn, másik hétfőn a komasszonyomék, harmadik hétfőn volt a mi esküvőnk, 1933-ban, az már régen volt, a kanonok úr volt a pap, (Fitz István)...

...a hernádi tanyák: egészen közel voltak egymáshoz, a Schenk tanya, Szaller tanya, azok mint egy utcasor, a szülők mellé építettek a gyerekek...már mikor szétosztották a földeket...

Hol állt az Aschenbrenner féle családi ház ?

...a Fő utcán, ahol a Lenka kocsma, a Hanusch féle vendéglő állt, az volt a miénk (most a Hanusch Pityu lakik ott)...az a ház volt öregapánké, a kert, ahol most a Hanuschok laknak, csak kert volt...

A Malom utcában nem sok ház volt a század elején ?!

...a Kleineisel ház (apósom szülői háza) is csak akkor épült, amikor mi olyan gyerekek voltunk...kiásták a földet és stromfóták (vert fal),nem sokat értek azok a falak...a Községháza kertje végén, az volt a tanító-lakás...ott lakott a Schitter kisasszony, ő nyugdíjas korában ment férjhez, a Mátyáskámhoz, öreg korukra Otthonba kerültek...utána kapta meg a házat a Lányi tanító néni...

A Jegyző lakás a Fő utca sarkon ?

A Jegyzők mind ott laktak, még a Pásztor jegyző is ott lakott, derék, nagy felesége volt, a lányai lehet, hogy még élnek...Jolán meg Etel volt...A Jolán az a Retcer családba ment férjhez, az Etel meg egy katonatiszthez ment feleségül, Inárcson...Pásztor Dániel jegyzőnek volt egy fia is, a Jenő...az is meghalt, aztán volt még egy lánya, Margit, az hibás volt, székkel ment...ezt a családot én mindet ismertem...A Pásztor Dániel után jött a Salacz Béla...a Fajt jegyző a mi nagybácsink volt, az Kakucson volt jegyző, Kakucson volt főjegyző, anyámnak volt az öccse, annak a felesége volt a Pesti Borisnak a nagynénje...

Templomban a német misék, német énekek ?

Az én lánykoromban már nem voltak német misék, de németül énekeltünk, pl. a Pásztormisén mindig németül énekeltünk, a Meszes kántor tanította a német énekeket...egész mise alatt németül énekeltünk...(Itt a Rézi néni az egyik német ének szövegét mondja !)...már lassan elfelejtem őket...

Imádkozni tud még németül ?

...talán még tudok...(Most a Miatyánkot imádkozza németül !)...ezt a templomban tanították...míg gyerekek voltunk, addig tudtunk németül, az iskolában már németül nem imádkoztunk...meg még, ha elmentünk szombat esténként a böjtök alatt...öregebb asszonyokhoz, akkor imádkoztunk németül...a mi időnkben már az iskolában sem tanították a németet...

A maga idejében ki volt a tanító ?

...az első osztályban a Rott kántor volt, akkor annak eltört a lába, már utána nem tanított, utána jött a Szőke tanító, második és harmadik osztályban a Schitter és Sebők kisasszonyok...

Ki volt a "Kláne Lérer"(kleine Lehrer) ?

...az a kis tanító, a Szalay tanító volt, az már engem nem tanított, az a tőlem öregebbeket tanította, az tanította az egész osztályt, azután jött a Rott kántor...a Schitter előtt a Szőke tanító lakott itt a Malom utcában...

A kántorok azok hol laktak ?

...a kántorlakás az ott volt az öreg iskolánál...

A községházán kik dolgoztak ?

...akkor volt a Skvarla jegyző, a Skultéti, a Skvarla az nagyon barátságos volt, az mindig azt mondta: "az egész testem táncra áll, csak a lábaim nem...", szerette a hartyáni bálokat, ő sokat járt mihozzánk, oda a Fő utcába...

Hol volt a gazdakör ?

...a mostani Rózsa boltja mellett, ott volt az ivó, hátra felé a táncterem, akkor még úgy volt, hogy a boltos boltos is volt, meg kocsmáros is, a Balázs Pali bácsi volt...az, amikor elvette feleségül a Léna nénit (Lenka néni), akkor azt mondták neki ezek a gazdák, hogy ha elveszi feleségül a Léna nénit, akkor a kocsma is az övé lesz, akkor a boltból átnyílt az ajtó az ivóba, a Pali bácsi a boltban volt, a Lenka néni a kocsmában...

...a Fajtok mindig benne voltak a gazdák között...ezek olyan szétszakadt párt voltak...volt a Fajt párt, a Keindl párt, ezek mindig ujjaskodtak...mikor a bíróválasztás volt, a Józsi bácsi, anyámnak az öccse volt, mindig hozta a bort, korteskedtek...jöttek fel a hernádi tanyasiak, láttad volna azokat inni, jöttek Hernádról, Lengyelből, Vatyáról, ezek a tanyasiak mind bejöttek a bíróválasztásra...ezek úgy ittak, mint a homok...

...a Fajt Józsi bácsi elég soká volt bíró, csak a Kajlik (Keindlik) nagyon-nagyon ellene voltak, akkor lett a Kajli Józsi bácsi bíró...ő utána pedig a Heli bíró...a Kőnigek is olyan kétfelé szavazó párt volt, ide is szavaztak meg oda is...

...a Svébis Hanzi bácsi, a Svébis Ricának az öregapja, az volt a törvénybíró, az nem tudott magyarul még írni sem...mikor az erdőt telepítették, ezt írta: "ertősítés...", akkorjában még úgy volt, mindig németül beszéltek, akkor ez a magyar szó olyan furcsa volt...mikor jöttek fel a tanyasiak, akkor oda is bementek, a Svébis Hanzi bácsihoz, akkor a Ricának az anyja, a Kati azt mondta: "Letapossuk a Fajtokat a sárga földig..."...akkor ez volt...ezek az öregek nem tudtak összeférni, olyan ellenzékek voltak...egyformán gazdák voltak mindegyik...

Március 15-én mindig volt Halvacsora, a Gazdakörben...ott mindegyik párt összejött, barátkozott...akkor ott megfértek egymással...akkor békült ki az öreg Tusák meg a Matyi bácsi, mert az is fölvásárló volt, a Matyi bácsi is a Futurába fölvásárló volt, és hát ellenkeztek mindig az öreg Tusákkal...persze ez is akart többet, az is akart többet...és akkor, egy ilyen március 15-i Halvacsorán kibékültek és az öreg zsidó ott meghalt...ott, azon a halvacsorán...mink akkor már ott laktunk a Fő utcában...

A Tusákok beilleszkedtek a hartyániak közé ?

...ezek leginkább a bolttal foglalkoztak, amazok (?) szegényebbek voltak, a Samu bácsinak meg tanyája volt...sok szőlője volt...

Mi volt az a Futura ?

... az fölvásárlás, gabona felvásárlás volt...az öreg Matyi bácsi, az volt a felvásárló...a Ferinek az öregapja...a Futura Ferinek az apja az fiatalon halt meg...akkor a Feri még nem is élt...egész fiatalok voltak, de nem jól éltek, külön voltak már akkor is...azt mesélték akkorjában: a Weiszné, a Ferinek az anyósa adott misére (pénzt), hogy hát azt vegye el az Isten, aki bűnös...ő nem bánja, ha az ő lánya is, ha az hal meg, ha az a bűnös...hát a Feri halt meg...amikor már meghalt a Feri, akkor már itt volt a Rozi is, akkor le is fényképezték a koporsó mellett...de hát akkor már késő volt...

Régi fényképekről, családi fotókról érdeklődöm: ...amikor a Fő utcai családi ház szét lett bontva, a Szép utcába kerültek...volt olyan esküvői kép, hogy anyámnak egész hátul van a kendője (a fején), apámat megismertem egy képen...a testvéreivel együtt...

...a Lauter Márton a mi Moci bácsinknak volt a veje...anyámnak a bátyja volt a Moci bácsi...

annak a lánya volt a felesége ennek a Mártonnak...ez a Márton, ez olyan volt, hogy mindenben benne volt...akkor az öreget aláíratta...és akkor elment az öregnek a 25 hold tanyája...akkor ment a Márton ki Németországba...az asszony itthon meghalt...ő meg kiment a fiával...ő volt a Gyula bácsiék komájuk...

...amikor ott a telepet építették (Pilisi út-új telep), ahol a Kajli Jossi lakott, most a felesége, a Részi, akkor ez a Médi néni jött oda anyámhoz panaszkodni, hogy ő már beteg és kész a ház, kellene takarítani, súrolni...akkor padlózták a szobákat...anyám azt, mondta: majd a Rézi elmegy, majd az segít...akkor énnekem kellett menni oda súrolni padlót, én, meg a Radóczynak az első felesége, a Médi...éppen csak oda tudtak hurcolkodni, akkor ő meghalt...így akkor a Márton bácsi elkerült...a Moci bácsival váltókat íratott alá...így a tanya elment...akkor lett a Gyurié, a Fajt Gyurié...az újsori Fajt Gyurinak az apja...azok vették át...az anyjának volt egy fél fertály földje, azt ők eladták...akkor ők vették át azt a tanyát...

Melyik volt a Fő utcán a Stegner ház ?

...az volt az öreg Stegner ház, ahol most a Kajli Jani bácsi lakik...a Józef bácsi felesége a Médi néni volt, már idősek voltak mind a ketten...kis alacsony kövér ember volt, nagyon nagy sérve volt...hátul volt nekik külön álló szoba...oda mindig vettek be lakót...és egy varrónő ment oda lakni, a kis házba, oda meg a Posta került...a Szajfert (Szeifert) Tercsi, azt én sokat fésültem...jött a Rici néni, azok kint laktak a tanyán, azt mondja nekem a Rici néni, hogy fésüljem meg a Tercsit minden szombaton, meg vasárnap...a Tercsi, a Muci, meg a Ponti, meg a Jani, akit lelőttek az oroszok a tanyán...én addig mindig fésültem a Tercsit, míg férjhez nem ment...szép nagy kontyot tűztem neki és úgy ment a templomba...mert itt volt az öregapjuknál...a kiskakucsi tanyán már csak a Stegner Miska bácsi lakott, az apja, a Józef már nem...volt a Rici néni, meg a Fronka (Verona), meg a Rozi, ezek voltak a Miska bácsinak a testvérei, a Rozi volt a legfiatalabb, az volt a vadász Kajlinak az anyja...a Józsi előtt volt neki egy fia, meg egy lánya, de akkor valami betegség jött, ez a torokgyík, vagy torokrák, vagy mi a fene, akkor azok meghaltak, utána lett neki ez a Józsi...a Rozi volt a legszebb, olyan barna, göndör haja volt...a Miska bácsi is barna volt, de a Fronka, meg a Rici azok nem voltak olyanok...a Rozi néni lagzija Hernádon volt a Kajli tanyán...

Más téma. Az Asztalos bácsi volt katona ? (Surman József, a riportalany férje)

...az sokat volt katona, fogságban nem volt... 1944-ben, mikor az oroszok bejötte, akkor ő már letöltötte a katona időt...egy évig volt katona, azt még legénykorában letöltötte, amikor bejöttek az oroszok, akkor kivitték őket a frontra, és mikor ez a visszavonulás volt, akkor ő kint volt a Don kanyarnál, de ők kaptak váltást és haza jöhettek, ott veszett el a Fajt Miska meg a Weisz Gyuri, ők mentek ki váltásra...az Asztalos bácsi, meg a Voltner mindig együtt voltak...mikor ez haza jött, újra elvitték őket katonának...akkor az egyik tavasszal Cinkotáról mentek ki, akkor megint decemberben jöttek haza...amikor a Horthy Pista gépe lezuhant, akkor voltak ők kint, oda tartoztak, ahhoz az alakulathoz...repülős alakulathoz...a Voltner viccelődött, mikor haza jöttek: "egyszer azt fogjátok mondani, menjetek oda, ahol a nyáron voltatok"...később jöttek ezek a bevonulások, a Délvidék, a Fölvidék, Erdély...minden bevonulásnál elvitték az Asztalos bácsit...itt is voltak Kecskeméten és tábori számuk volt...utoljára már, az oroszok itt voltak Kecskeméten, akkor kapták a behívót Szanyba, Sopronba...elmentek és akkor váltak szét a Voltnerral, az Asztalos bácsi egy tiszttel külön volt, a Voltner akkor a kocsisokhoz került...azok kikerültek Németországba, az Asztalos bácsiék meg itt rekedtek egy lövészárokban, ott voltak mikor az oroszok elfogták őket...akkor még a tiszt azt mondta nekik, emberek ne lőjenek, egy lehetőség van, vagy fogságba esünk, vagy agyon lőnek bennünket...elfogták őket és az mondták nekik az oroszok, Pasli doma mamkához, zsenykához...menjetek haza anyáitokhoz, feleségeitekhez...elindultak Sopronból haza, egy hétig jöttek, de mondták nekik, hogy mindig csak az úton jöjjenek, mert máshol alá van aknázva...este mindig bekéredzkedtek egy háznál, befogadták őket, az asszony mindjárt meleg vizet meg lábvizet adott nekik, rántott levest kaptak...kettő ment reggelenként kéregetni, hogy a napi koszt meglegyen...a másik kettő ült az árok szélén, míg ezek visszajöttek...egy helyen még elfogták őket, de egy óra múlva kiengedték őket...

Az Asztalos bácsi már itthon volt, amikor a hartyániakat Ukrajnába szedték össze ?

...nem, nem volt itthon...engem is el akartak vinni, de akkor én, meg a Miska bácsi (Incler Miska bácsi), meg a Misi, meg a Kupec Toncsi elmentünk Kakucsra...ott volt egy ismerős, a Dinnyés Feri bácsi, odamentünk, egész nap ott lehettünk, este csak el kellett menni, azután elmentünk Csíkosra, egy urasági tanyába, a Kupec Toncsi ismerte az asszonyt, azt mondja az asszony, én ismerem a hartyániakat, én sokat szolgáltam a kakucsi jegyzőnél, a Jani bácsinál, én ezeket mind ismerem, a Médi nénit, a Józsi bácsit...akkor mindjárt nagy barátság lett...

...ott voltunk ezen a csíkosi tanyán, míg a kosztunk el nem fogyott...most mit csináljunk ? - kérdeztük...elindultunk...talán még a Sebi is velünk volt, akkor jött a Lízi, a Sebi akkor azzal eljött haza, így akkor a Sebi elkerült Ukrajnába...

Hány napig zajlott ez az összeszedés ?

...tartott egy hétig, míg itt összeszedték a népet...akkor, mikor a csíkosi tanyáról elindultunk, kezdett esni a hó, este volt és nem mertünk az útra kimenni, a földeken mentünk keresztül, akkor a Gyula Mari néninél a Miska bácsi beszólt, hogy bemehetünk-e ? ...nem, mert itt minden nap keresnek benneteket...ide nem jöhettek...a Mari néni sütött pogácsát meg tacskelt, nekem a kosárba bele tette, indultunk tovább Hernád felé, gondolhatod, a földeken, borozdákon keresztül...egy tacskel maradt a kosaramban, a többit mind elszórtam...mindig elestem a borozdában...a Jancsovicséknál megint hátulról bement a Miska bácsi, hogy bemehetünk-e...akkor a Jancsovics marisnak az anyja azt mondja, csak gyertek, még nem keresett senki se...akkor aztán bementünk, a hátsó szobából előre hoztuk a szalma zsákot, arra lefeküdtünk, ott, ahol tüzeltek, ő meg azt mondta: tik csak feküdjetek le, én meg majd tüzelek, a ruhátokat szárítom, hogy ha reggel menni kell, akkor tudjatok elmenni...de azután nem keresett senki többet bennünket, oda Hernádra már nem jöttek...

Kik szedték össze a népet az Ukrajnába való elhurcoláshoz ?

...inkább a magyarok...itt az Újsorban, az a szabó, minek is hívták ?...az első ház az, ahol most a Gyuris Gyurka lakik...ott lakott az a szabó, az ment az oroszokkal...

Ez hartyáni ember volt ?

...hartyáni, ő mondta meg az oroszoknak, kit lehet elvinni...aztán mikor ez már lezajlott, én akkor is még ott maradtam Hernádon, az Asztalos bácsi nem volt itthon, mit csinálhattam, ott maradtam a rokonságnál...

Mikor a hartyániakat elvitték Ceglédbercelre, akkor már vissza lehetett jönni a bujdosásból ?

...igen, vissza...a létszámot, amennyit akartak, annyit elvittek, utána már nem kerestek több embert...mikor haza jöttem, hátra mentem, oda a nagymamához, mi ketten voltunk otthon megint...aztán egyszer éjjel még jöttek az oroszok, akkor már a Pali is itthon volt, meg a Rézi is...ott aludtunk a nagymamánál...mink négyen aludtunk éjjel, nappal csak mi ketten a nagymamával...mikor jöttek az oroszok, a tisztek odaültek az asztalhoz, egy meg kint állt az ajtóban...anyám németül mondta nekünk: most csak öltözködjetek és menjetek !...most mit csináljunk ?...mondom a Rézinek: eredj a hátsó szobába, nyisd ki az ablakot ! ...majd kimegyünk, ott az ablakon, gondoltuk, hogy az oroszok nem értik, mit beszélünk...az az orosz, aki az ajtóban állt, azt mondja: ablak, ablak ? ...akkor a Rézi hátra ment a másik szobába, kinyitotta az ablakot, de nem tudtunk kimenni...én csak erőszakoskodtam: mondtam az orosznak, engedjen ki...az megfogta a két karomat, a Rézi meg alul kibújt...én meg rántottam magamon egyet, úgy, hogy a réklim is kiszakadt, az ujja kiszakadt, és el tudtunk menni...elmentünk hátra a kerteken keresztül, akkor még nem volt kerítés...a Szódáséknál ki, és odamentünk a Magdiékhoz, a Lövölde térre...az oroszok el kezdtek keresni bennünket, és a Szódáséknál betörtek...a Lízi néni meg nagyon kiabált: segítség, segítség ! Ránk törtek az oroszok. ...mikor mi a Magdiékhoz mentünk, a Miska bácsi tudott valamit beszélni oroszul, azt mondta: eredj hátra, nehogy bántsák anyánkat !...estére jöttek az őrök, aztán az oroszok elmentek...másnap már pakoltak is, a Majeráknál, ott felpakolták a kukoricát, el is mentek...az volt az utolsó éjszakájuk, az oroszoknak a faluban...

Mikor volt ez ?

...ez még télen volt. A Bandel maradt csak itt...az a Szaller Jani bácsiéknál volt...ott a Pestiékkel szemben (Szép u.)...ott tartózkodott az sokáig...eljárt a templomba is, orosz katona volt...mikor már csend volt, itthon volt az Asztalos bácsi, akkor már mentünk a szőlőbe dolgozni...ott hallottuk, hogy lövöldöznek a faluban...mondom neki: gyerünk haza, mert a faluban baj van...hát persze, a Lang Józsi bácsinál azok a tisztek, meg amúgy is, közkatonák is voltak, éjjel jöttek, félt az Asztalos bácsi is...azt mondta: ja, ha ezek erre közelednek, én már megyek...a Fő utcán több házban bent voltak és lövöldöztek...a Monger Pista akkor feküdt gipszágyban, azt is fölborították, a Lang Józsi bácsi szólt a tiszteknek, hogy garázdálkodnak az orosz katonák, s akkor a tisztek leintették őket...utána már nem jöttek többet...még egy dabasi jött velük, nem tudom, hogy hívták...ezek az oroszok tele szedték magukat, raboltak...oda mentek be, ahová akartak...azt vittek, amit akartak...

A Malom utcai házat mikor építették ?

... 1947-ben...akkor kerültem én kórházba, akkor lettem műtve...utána építettük ezt a házat...ha most ott laknánk még elöl (szülői ház Szép u.39.), akkor nem lennék magányos...így meg egyedül vagyok…

Lauter Antal

Az újhartyáni Rizmajer család „Pesti” ága

Riportalany: özv.Rizmajer Mihályné (Pesti Misi bácsi felesége, Lang Boris néni, anyám nagynénije)

Riportot lejegyezte: Lauter Antal (1998)

A Pesti nagypapa, a Hanzi bácsi (Rizmajer János), két fertály földet vett a Márton bácsi nagypapának. A Rizmajer János (az én üknagyapám) felesége volt Schwabisch Katalin, egy szót sem tudott magyarul. A Rizmajer János még Hartyánon lakott, járt napszámba. Azután összeszedett egy tehenet meg két lovat és elment be Pestre. Ott béreltek egy házat, ott kezdte a milimárságát. Később már 24 tehene és 10 lova volt. Mindegyik gyerekének vett földet. A Pesti nagypapának (Márton bácsi) vette a 6 hold zsellérföldet, 2 hold szőlőt, 1 holdat ebből az Urbán hegyen, meg 2 fertály földet. A Hanzi nagypapa Pesten lakott a Sárkány u. 12-ben. Most már senki sem lakja ezt a házat a családból. A Márton nagypapa lemondott a pesti házrészről, mert ő Hartyánon a földeket kapta. A Pesti nagypapa (Márton bácsi) konflis volt. Ma úgy mondanánk ezt, hogy személyszállító kisiparos, vagy vállalkozó. 1919 február 19-én volt a lagzijuk. Itt ebben a házban (Újhartyán, Szép u.10.). Akkor volt itt egy pap, Nuszpelnak hívták. Az meghalt 22-én. Már akkor a nagymama (Assenbrenner Teréz) Pesten lakott. Úgy üzentek neki, hogy jöjjön ki a temetésre, mert meghalt a Nuszpel plébános. Az ő lagzijukon még úgy táncolt, hogy az csuda. S ebben az évben a bátyád (Rizmajer Mihály, a Márton bácsi fia) született november 29-én. Tehát mikor a nagypapáék bekerültek Pestre (Márton bácsiék), 1919-től 1924-ig, 24-ig laktak Pesten. 1924 áprilisában meg itt az Incler Rici néninek az apja. A Józef bácsi, a Gyuri bácsi, meg a Kati néni, ezeknek az apjuk volt a nagymama testvére. ... ez meghalt pár nap alatt. A manduláját kivették és elfertőzte az orvos, aki műtötte. Orbáncot kapott és nagyon hamar meghalt. A nattata itt volt, itt volt a Schenk Mari néni a 4 gyerekkel, nem tudtak gazdálkodni, ezért jöttek ki a Márton nagypapáék Pestrőlide lakni. Ha ez meg nem hal, soha nem jönnek Hartyánra lakni. A nattata azt mondta, a ház a tiétek, ha ide lejöttök, és így a Pesti nagymama gondozta le a nattatát. 1934-ben halt meg, de nagyon ivott. A Pesti Misi bátyám és a Stégner nagyanyám (Rizmajer Mária) Pesten születtek. Még óvodába is jártak. A mikulás verseket, amit a bátyád az a pesti óvodábantanult, még a dédunokáimnak is megtanítottam. A Pesti nagypapáék (Márton) idejártak legény korában Hartyánra szénát venni. Annak a rengeteg jószágnak ott Pesten nem volt rét, tehát ő idejárt le és többször is itt aludt (a Szép u.10-ben) és így ismerkedtek meg a nagymamával. Mikor az ő lagzijuk volt, annyian voltak Pestről, hogy sokan. A Stégner nagyszüleimnek mikor volt a lagzija ? - kérdezem a Boris nénit. Azoknak 38-ban, november 15-én. A miénk volt 39-ben, november 14-én. A te Stégner üköreganyád meg az én apám azok édes testvérek voltak. Az én Stégner dédöreganyám lánykori neve Kaldenekker Mária, anyja neve Lang Julianna, ő volt a Boris néni apjának a testvére. Svidendei, úgy hívtuk őket. A Pesti nagypapa (Márton) testvérei: Vasli bácsi volt, egy finánc, a Kóvi bácsi, ő Soroksáron lakott, a Józsi bácsi, ő lókupec volt. A Józsi bácsinak 28 évvel fiatalabb felesége volt, cigány lány volt. A cigány apósának is nagyon jól ment (az anyagi helyzete). A lány meg szép volt, a Józsi bácsi meg nagyon asszonyszerető volt. Ő a Márton nagypapának a legidősebb testvére volt. Neki volt Pesten két vagy három sarokháza, azt mind elkurvázta - magyarul már mondva...Kávéházba az ő anyja nagyon sokszor ment kiváltani. A Vasli bácsinak se volt családja, se a Kóvi bácsinak. Emezeknek meg mind6 - 7, csak a Pesti nagypapáéknak volt kettő (Mihály és Mária).

... a Stégner Józsi bácsi (az én ük nagyapám), neki ugyan olyan nagy sérve volt mint a Misi bátyádnak...Kis ember volt, és akkor már nagyanyád (Manci) is kint lakott a tanyán (Kakucson), és mentünk oda ki és onnan jött ki, de ilyen csomag volt neki(sérv)...Azzal is halt meg, nyolcvan valahány éves korában. De már a feleségére nem emlékszem... ott volt valahol nekik a házuk, ahol most a Kajli Jani bácsi lakik, az lehetett az öreg Stégner ház... A Sebi tatának az apja az meg az Incler tatának a testvére volt (az Assenbrenner Teréz dédnagyanyám apjának a testvére). Az volt az Incler Vasli, ez meg az Incler Miska. A Pesti nagypapáék esküvőjükről meg van a házassági levél. Fajth János jegyző látta el a kézjegyével. Ez a jegyző hartyáni volt. A Pestiek a zsellérföldet 1932-ben vették, akkor állíttatták a keresztet is. A Pótharaszti út - Nagykőrösi útnál lévő fa kereszt (amit 1995-ben a nyáregyházi plébános újíttatott fel) úgy hívták: Surgel köröszt. (a Lauter Gyuri bácsinak lehetett ott földje, az öreg halőr Lauter Gyuri bácsinak az apja). Miért lett Pesti Márton a nagypapa ? - kérdezem. A feleségem anyai nagyapja is Incler Márton volt, és hogy két Incler Márton ne legyen, ezt elnevezték pesti (Incler) Mártonnak. Igaz, hogy csak az apósa volt Incler...A Szép u.10 sz. alatti ház az Incler ház volt (Hartyánon az Inclerek az Assenbrennerek). Ez végül is eredetileg Koblencz ház volt... a Pesti nagymamának anyai ágról volt ez a ház...Az istállónál volt egy mestergerenda, és abba bele volt írva: geboren Koblencz Antal 1876...

A Szép utca tűzesete 1910-ben. ...mikor 1910-ben volt a tűz...31 ház volt akkor. Fönt a Schenk Gyurinál gyulladt ki, az öreg dudlis Imre (Lauter Imre) gyújtotta meg, mind a két fele leégett egészen a Tunner-Fajtokig...A Pesti nagymama 95-ös születésű, ő már nem volt olyan kislány, mesélte, hogy a kakucsi szőlőkig menekültek ki az emberek, onnan nézték a tüzet...1959-ben halt meg a pesti nagypapa (Márton bácsi). Te két éves voltál, meséli a Boris néni...

(Most a saját családjáról mesél...)
Langok voltak és Suszternak hívták, Suszter Jóska nem is volt Hartyánon más... ott volt a bátyám, a Benő meg én, mi már csak Langok voltunk, de az én apám az csak Suszter Jóska volt... tudod, a bátyád az jobban tudott volna mesélni, még tíz évvel előbbről, mert az benne volt, benne volt a rokonságban...

... ott volt az Emi néni, annak is hét családja volt, annak volt a komaasszonya az a Lindmajer, nem tudom, hogy hallottad-e, azoknak Gyónon volt 20 hold szőlő, az itt szült is, kijött mikor a háború volt, és a gyóniak majdnem agyon verték...annak is volt hét élő családja, az benne is volt egyszer a sokcsaládosokba...(TV műsor lehetett...), azelőtt nem úgy volt, mint most, az apósomék is hányan voltak testvérek ? ...volt a Józsi bácsi, a Hanzi bácsi, a Kóvi bácsi, Vasli bácsi, Rici néni, Róza néni, Kádi néni... a nagypapa volt a legfiatalabb... ezek mind a nagypapa testvérei voltak...majd mutatok neked egy fényképet, azon azon rajta van a nagypapának minden családja, csak a nagypapa, nagymama, bátyád és nagyanyád nincsenek...a nagypapa testvérei Pesten laktak, a Kóvi bácsi Soroksáron lakott, az finánc volt, annak nem volt családja, annak a feleségét én ismertem, a többi mind Pesten maradt