ÚjhartyánNevezetességek
nevezetteségei
is önálló látvány, a faluban először járó idegen sosem állja meg szó nélkül. Mostani képe: modern, új emeletes házak vegyülnek a hetvenes években épült L alakú cserepes vagy manzárd tetős házakkal. Ezek közé szépen illeszkedik a Fő utcán található egyetlen műemlék jellegű épület, a katolikus templom. Század eleji hangulatot idéz még a templom mellett álló plébánia és a tőle néhány száz méterre lévő Községháza, amely 1913-ban épült Szaller János bírósága idején.
múlt század második felében, a falu határának azon a részén, ahol a búzaföldek kezdődnek. A Mária tiszteletére szentelt kápolna áldozatul esett az 1944 őszén átvonuló frontnak, melynek során egy becsapódó bomba földig rombolta. A háború után 1947-ben lakossági összefogással felújították Radóczy József és Krejcsi László szervezésében. Néhány éve Orosz János plébános vezetésével nyári egynapos táborok zajlanak 60-80 keresztény fiatal részvételével. Nemrég pedig halastó létesült a Kápolna körül.
Világháború hősi halottainak emlékművön történő megörökítéséhez. Mégis több mint tíz év múlva, 1935-ben készül el a szobor. Az avatásra Habsburg József főherceget kérik fel, aki a felkérést el is fogadta.1935 június 9-én, pünkösd vasárnapján avatták fel hatalmas tömeg részvételével. A nagy érdeklődést a 162 hősi halott iránt érzett őszinte tiszteleten túl maga az esemény váltotta ki. Hiszen szoborleleplezést még nem látott a dabasi járás, de élő herceget sem, pláne Habsburg-Lotharingiai házból való királyi herceget. A magas vendéget lovas bandérium fogadta a dabasi keresztnél, ahonnan kocsija lépésben - csendőrsorfal között - gördült be a faluba, közvetlenül a templom elé, a tiszteletére emelt díszkapu alatt. A főherceg kíséretével együtt a templomba ment, részt vett a szentmisén, majd a plébánián tett látogatást. 11 óra körül a hartyáni rezesbanda pattogó zenéjére frontharcos egyenruhában, acélsisakkal a fején, nyakában a Szent-István-renddel, kezében marsallbottal vonult fel a dísztribünre a főherceg, és tört magyarsággal - olykor németül - elmondta avatóbeszédét és leleplezte a szobrot. A főhercegi aktus után Hümpfner János szavalt és a dalárda hazafias dalokat énekelt Romhányi Sándor tanító vezényletével.
A falu turisztikai, idegenforgalmi lehetőségei
A település határában húzódó Pótharaszti erdő, az ott található - még fel nem tárt - Pusztatemplom, Pusztavacs közelsége mind lehetőséget nyújt különböző kirándulások szervezésére. A falu természeti értékekei közé tartoznak még a Vajkó környékén lévő pusztagyepek, erdős puszták, Akasztóhegy-dűlő környéke, ősborókás, Hernádi-pataki víztározó meder és környéke.
Az 1350-ben országos vásárjogot szerző Pótharaszt kőtemplomát 1416-ban említik az oklevelek. Az 1640-es évek füleki tanúkihallgatásai szerint egykori lakói úgy emlékeznek rá, hogy akkor pusztult el, amikor a török elfoglalta Budát. Tehát szerintük 1541-ben, a török defterből következtetve (magával a lakott faluval együtt) valószínűleg inkább 1597 körül, a tizenötéves háború idején történt a pusztulás. A jelenleg Csévharaszt határához tartozó dombon lévő templomrom Újhartyán községből a Monori úton kiindulva kb. 4 km-re közelíthető meg. Az egykori legelőbérlő nevét őrző Vajkó rétjének vizenyős nyúlványaiból kiemelkedő Árpád-kori földváron ill. a Kőrösi úton túl fekszik.
A szabadon álló, a tájból viszonylag magasan kiemelkedő, fákkal benőtt domb templomának romjait a XIX. és XX. század eleji környékbeli lakosság sírjai veszi körül ( a dombot övező szántásban középkori cserépedények töredékeivel ).
Jelenleg az egykori templom nyugati falának maradványa áll. A mintegy 5,5 méter széles, 7,5 m hosszú templomhoz egy kb. 2 méteres sugarú körnek megfelelő, félkörös záródású szentély csatlakozott. A kb. 5 méter magas, közbül szabálytalan, a sarkokon megmunkált kövekből álló felszakasz láttán a templom többi része is elképzelhető. A falmaradvány tengelyében felül egy szabálytalanul kerek kőkeretes ablak maradványa, körötte szabálytalan téglaszegéllyel. Bejárat nincs alatta. a hajó felöli oldalon a csatlakozó oldalfalak némi kis darabja is áll.
