III. fejezet

III. Fejezet:

 Iskola, gyermekkor

Nem lehet a hajdanvolt gyermekek képeit meghatottság nélkül nézni. Itt van például 1910-ből a IV-V. és a VI. osztály közös fényképe. Rajtuk az akkori Újhartyán fiatalsága, reménysége, jövője. A neveket ma már csak azok tudják, akiknek az ősei, déd- és nagyszülőjük a képen látható. Közülük valószínűleg már mindenki itt hagyott bennünket. Felnőttek, házasodtak, küzdöttek a családjukért, háborúkban a hazáért, meghaltak a frontokon, a szerencsésebbek hazatértek, felnevelték gyerekeiket, emlékeztek, megöregedtek, aztán elmentek.

Ők ma már csak emlékek, és az emlékek is gyorsan halványulnak az utódok emlékezetében. De a rögzített pillanat itt maradt nekünk, szigorú tekintetű tanító bácsikkal, tanító kisasszonyokkal, akik nem ismerték a mai – úgymond – korszerű oktatási formákat, mégis meg tudták tanítani a gyermekeket a tudományokra, az erkölcsre, a hagyományok tiszteletére és az öregek megbecsülésére.

III. Kapitel:

Schule, Kindheit

Man kann die Bilder der ehemaligen Kinder nicht ohne Ergriffenheit besichtigen. Hier ist zum Beispiel das gemeinsame Bild der IV-V. und VI. Klassen aus dem Jahre 1910. Dort sieht man die Jugend, Hoffnung und Zukunft des damaligen Neuhartins. Die Namen kennen nur noch diejenigen, deren Ahnen, Ur- und Großeltern auf dem Bild zu sehen sind. Von denen haben uns wahrscheinlich schon alle verlassen. Sie sind erwachsen, haben geheiratet, für ihre Familie, in den Kriegen für die Heimat gekämpft, sind auf den Fronten gestorben oder die Glücklichen sind heimgekehrt, haben ihre Kinder aufgezogen, sie haben erinnert, sind alt geworden und dann gegangen.

Sie sind heute nur Erinnerungen und die Erinnerungen verbleichen rasch in dem Gedächtnis der Nachkommen. Aber das Moment blieb uns hier, mit den Lehrern und Lehrerinnen mit strengen Augen, die die heutigen modernen Unterrichtsformen noch nicht gekannt haben und trotzdem den Kindern die Wissenschaften, die Sitten, das Moral und die Ehre der Traditionen und der Alten beibringen konnten.

Chapter III

School and children

It is impossible to look at the photos of the children of the past without being touched. There is for example the common photo of class 4, 5 and 6 taken in 1910. It is a snap of the youth, hope and future of Újhartyán. The names of them are known only by those, whose ancestors, grand- grandparents and grandparents are in the photo. Most of them have probably left us. The grew up, got married, fought for their families, and for their country in wars, died in the fronts, the lucky ones got home, brought up their children, remembered, got old and left. They are only memories today, and memories fade away fast in the mind of posterity. But the snapped moments remained with us, teachers with harsh glance, who did not know the so called modern methods of education of recent days, and despite of that, they could teach sciences, moral, traditionalism and respect for old people.ir children, remembereey, and memories f and died.nd their country in wars and grandparents